Harangszöveg - 2015. január 5.

Ma délben a kiskunlacházi református templom harangja szól a Kossuth Rádióban.
Kiskunlacháza Pest megyei nagyközség a Ráckevei járásban, a Duna bal partján, a fővárostól 35 kilométerre, délre. 1950-ben épült össze a szomszédos Pereggel. A honfoglalás kora óta lakott terület, bár akkoriban még Szántó volt a neve. 1020 körül Szent István király a veszprémvölgyi apácakolostornak adta a Duna mellett fekvő Szántó falut cselédekkel, révvel és 12 dunai halásszal együtt. Szántó utóbb birtokosairól, Kolos fia Lackról, illetve a tőle leszármazó szántai Lackfiakról a Lackháza nevet kapta. A középkorban Lacháza közvetlenül a Duna partján terült el, itt épült fel első temploma, amelynek alapfalai még ma is láthatók. A sorozatos áradások miatt azonban az emberek 1740-ben 4-5 kilométerrel arrébb, a jelenlegi helyére telepítették át a falut. A 18. században a kiváltságos Kiskun Kerülethez, az úgynevezett Felső-Kiskunsághoz tartozott, amelyet - a Nagykunsággal és a Jászsággal együtt - I. Lipót 1702-ben 500 ezer rajnai aranyforintért elzálogosított a Német Lovagrendnek. Önállóságát és kiváltságait csak 1745-ben, a jászkun redemptio, azaz önmegváltás során tudta pénzért visszaszerezni. Református temploma, amely a reformkori épületek egyik kiemelkedően szép példája, 1824-re készült el Hofrichter József, a kor kedvelt építőmestere tervei szerint. Az ő alkotása a budapesti Kálvin téri református templom is. A kiskunlacházi református templom tornyában, amelyet 1913-ban újítottak fel, két harang lakik; mindkettőt Szlezák László mester öntötte 1922-ben Budapesten.